Van egy barátom, aki gyerekkorától kezdve túlsúlyos volt. Mesélt arról, hogy a jóváhagyásra várakozást mások kihívására vagy tesztelésére használta. Tetszek neked a méreteim ellenére? Leszel a barátom annak ellenére, hogy mennyire rosszul nézek ki?

Vegyük észre, hogy már eleve ott volt egy ítélet, hogy valami baj van vele és a testével. Ahogy kezdte elhagyni önmaga és a teste bírálatait, minden erőfeszítés nélkül elkezdte leadni a felesleges kilóit. Valójában a jóváhagyás keresése mögötti ítélet tartotta fenn a súlyát.

Az engedélyre várakozás egy másik célja, hogy a „jó kislánynak/jó kisfiúnak” tekintsenek bennünket. Ez gyakran kisgyermekkorban alakul ki, amikor a gyerekek még érzékenyek a szülők megjegyzéseire, követeléseire vagy akár büntetéseire. Eldöntötted valaha, hogy a túlélés egyetlen módja, ha „jó” vagy? Vagy talán, hogy sok bajtól megmenthet, és jutalmat kapsz érte? Legtöbben azért választottuk ezt, mert úgy tűnt, ez a legkönnyebb és legokosabb dolog, amit tehetünk. És akkor lehet, hogy így is volt.

A nehézséget az okozza abban, ha a jóváhagyás elnyerésére hangoljuk magunkat, hogy elvesztjük az ösvényét annak, akik valójában vagyunk, és azt is megkívánja, hogy a kereső valami olyanná zsugorítsa össze és torzítsa el magát, ami nem ő. Ami gyermekként jó stratégia volt, most már lehet, hogy nem az!

Az engedélyre várakozás arról szól, hogy nem tudjuk, hogy értékesek vagyunk, hacsak másvalaki nem mondja. Az is hozzátartozik, hogy egy önkényes szabvány alapján méred magad, és ennek még talán a tudatában sem vagy.