Volt egy heves vitánk a legjobb barátommal, Garyvel, az Access alapítójával. Mindkettőnket érdekelnek a lehetőségek, mindkettőnk kezében vannak Access eszközök, mindketten használjuk a kérdéseket, és mégis nekimentünk egymásnak. Egy halom olyan dolog jött fel, amik évek óta jelen voltak, amiket sosem oldottunk meg igazán, és nem is tudatosult bennünk, hogy ott vannak.

Van, hogy érzed, hogy ott állsz egy ajtó előtt… Hívogat ami mögötte van, de nem lépsz át, mert… (Ide jöhetnek a kifogások.) Mi ez? Félelem, megfelelési kényszer? Félsz, hogy amit eddig ismertél eltűnik, félsz, hogy nem értenek majd meg, elveszítesz valakit vagy hogy rosszá tesznek, nem értenének meg? És amúgyis teljesen irracionális?

A legtöbbünknek határozott elképzelése van a környezetéről, a világunkról. Megítéljük a minket körülvevő világot, mindent ami történik velünk, körülöttünk, véleményt alkotunk magunkról és másokról. Címkéket aggatunk a dolgokra, jó, rossz, túl kevés, túl sok, túl könnyű, túl nehéz…

Észrevetted, hogy vannak dolgok, amiket kértél az életedben és elég gyorsan meg is jelentek?
És máskor meg nem jelennek meg közel sem olyan gyorsan?
Észrevetted, hogy nagyon sok minden, ha nem is minden, ami nem jelent meg olyan könnyen, azok valójában olyan dolgok, amelyekhez ragaszkodsz, hogy meglegyen és tényleg nem szükségesek számodra?

Mennyi minden változott nálad az utóbbi években? Az utóbbi hat hónapban? Három hónapban? Az elmúlt héten?
Legtöbben nagyszerűek vagyunk abban, hogy meghatározzuk a korlátainkat, problémáinkat és ügyeinket. Tudjuk, hogy mi az, ami”rossz” velünk kapcsolatosan, és arra fókuszálunk, hogy megváltoztassuk azt. Amit a többségünk nem tapasztalt meg, hogy valaki támogat bennünket a változásunkban. Elismeri és ünnepli azt.