Életünk során számos alkalommal, számos embernek akarunk megfelelni, ami sokáig fel sem tűnik, nem tudatosul. Gyermekként hozzászoktunk, hogy különböző elvárások alapján teljesítsünk, akár otthon, akár az iskolában, ami később is megmarad, tanult programmá válik. A megfelelési kényszer már gyermekkorban megjelenhet a környezet hatására és az önbizalomhiány kialakulásának táptalaja.

Hányszor vártad eddigi életed során, hogy visszajelzést kapj valakitől arról, hogy mennyire jó, ügyes, okos stb. voltál? Legyen az a valaki valamelyik szülőd, tanítód, később a főnököd vagy egy férfi/nő?

De mi is az a megfelelési kényszer és miért veszélyes?

Aki megfelelési kényszerben vagy bizonyítási vágyban szenved, annak folyamatosan visszajelzésre van szüksége a környezete részéről. Mindent azért tesz, hogy mások elfogadják, megdicsérjék vagy szeressék. Idővel pedig mindent egyre jobban és jobban akar csinálni, azt hiszi, hogy ha valamiben hibázik, nem fogják szeretni. Csak akkor lesz jó, sikeres, ha mindenben a maximumot nyújtja.

A veszély abban, hogy mindig a lehető legjobban akar valaki teljesíteni az, hogy idővel semminek nem tud örülni. Sosem tud elégedetten hátradőlni, nem tölti el büszkeséggel, ha valamit elért. Máris a következő feladat terhe nyomja, és a tudat, hogy újra tökéletesnek kell lennie. Az önértékelése csorbul, a teljesítményétől teszi függővé, de mivel ugye mindig maximálisan kell teljesítenie, sosem lesz elég jó magának.

Ha nem 100%-os eredménnyel fejez be valamit, rossz érzés, bűntudat tölti el. Önbizalomhiánya erősödik, ami abban is megnyilvánul, hogy nem szívesen ad ki feladatot a kezéből, hiszen más nem tudná olyan jól, tökéletesen elvégezni. Az ilyen emberek pedig hamarabb látják meg a hibát is másokban, kritikusabbak és elégedetlenebbek. Mivel meg akarnak felelni, nehéznek érzik, hogy nemet mondjanak akár olyan dolgokra is, amihez egyébként nincs kedvük.

A maximalista emberek a “most jó” érzés hiányában és a folyamatos hibázástól való félelem miatt hajlamosak lehetnek szorongásra és akár depresszióra is. Itt azért megjegyzem azt is, hogy a maximalizmus önmagában nem feltétlen rossz, amennyiben nem párosul mellé megfelelési kényszer, hanem belső indíttatásból, az alkotás öröméért képes valaki a lehető legjobbat kihozni magából.

Van kiút a megfelelési kényszer és az önbizalomhiány csapdájából? 

Azt kell mondanom, hogy nem megy egyik napról a másikra és bizony néha kényelmetlen is lehet, de igen, mindenki képes lehet arra, hogy letegye a bizonyítási vágy terhét és önbizalommal teli életet éljen. De hogyan?

Tűzz ki elérhető célokat, olyat, ami tényleg Neked fontos!

Válassz egy olyan célt, ami képes belülről hajtani, amit nem csak a környezet nyomására csinálsz, és kezdd el megvalósítani! Ne agyalj, ne tervezgess, csak válassz és indulj el az úton! Az agyalás megöli a cselekvést és megint arra kényszerít, hogy a legtökéletesebb utat válaszd a megvalósításhoz.

Ne vedd magadra mások kritikáját!

Az emberek ritkán fejezik ki egymás felé az elismerésüket, gyakrabban találkozhatsz azzal, hogy kritizálják a másikat. Ennek sok oka lehet. Ha valaki véleményt mond rólad, vagy a munkádról, az róla szól, nem rólad. Mindig csak az építő hozzászólásokkal törődj, gondold át mi az ami hasznos lehet belőle és csak azt tartsd meg! Tudd, hogy minden más csak egy érdekes nézőpont, neked nem kell vele azonosulni. 

Hagyd abba az ítélkezést!

Ezzel együtt fejezd be Önmagad megítélését is. Azért, mert valami elsőre esetleg nem, vagy nem úgy sikerült, mint ahogy elképzelted, nem jelenti, hogy rossz vagy béna lennél. Mindig van lehetőség fejlődésre, csak ne add fel!

Állj ki amellett, amiben hiszel!

Ha van egy célod, vagy hiszel valamiben, tarts ki mellette! Nincs két egyforma ember, nem is érthetnek mindenben egyet veled. Neked sem kell mindig mások véleményével azonosulni. Aki szeret, az szeret úgy, ahogy vagy, még akkor is, ha időnként nem egyezik a véleményetek.

Ismerd el Önmagad és amit teremtettél!

Nézz körül mik azok a dolgok, amiket már elértél az életedben, legyen az bármi, amire büszke lehetsz! Ismerd el, hogy megcsináltad, elérted. Felnevelted a gyermeked, akiből sikeres, boldog ember lett? A munkádat elismerik és szeretnek? Szép otthonod van? A társad mindenben számíthat Rád? Kezdj el hálás lenni az apróbb vagy mindennapi dolgokért is!

Kezdj el lazítani! 

Ha elkezded észrevenni az életedben az apróbb sikereket, képes leszel fokozatosan egyre elégedettebb lenni saját magaddal. Apránként az önbizalmad is helyreáll, felszabadulsz a nyomás alól, nyugodtabb, könnyedebb életet élhetsz. Vedd észre az élet szépségét, túl a nehézségeken!   

Kérdések, amik segíthetnek:

Mi az, amiről elhitted, hogy nem vagy képes rá?

Kinek a nézőpontja, hogy nem vagy képes rá?

Mit nem ismertél el eddig magadban, amit ha elismernél, minden megváltozna?

Mi kellene ahhoz, hogy igazán önmagad légy?

Milyen változás jöhetne létre az életedben, ha hajlandó lennél olyan nagyszerű lenni, amilyen valójában vagy?

Ezekre a kérdésekre ne várj magadtól azonnali választ, csak várd és figyeld, hogy mi jelenik meg az életedben.