Gyerekként sokunknak az volt az érzése, hogy minden elérhető. Amikor szüleinktől kaptunk valamit, még mindig többre vágytunk. A legtöbb szülő ilyenkor azt kérdezi: „ Miért nem tudsz hálás lenni azért, amid van?” A mi válaszunk pedig: „Mert van több! Miért nem adsz oda nekem mindent?”
Hány hazugságot vettél be azzal az álcával, hogy nem kaphatsz meg mindent? Mi lenne, ha igen? Mi lenne, ha megengednéd magadnak, hogy mind a tiéd legyen?

Amit sokszor nem veszel észre, az a különböző választásaid. Amikor sárgarépa levessel vagy körülvéve és egész életedben sárgarépa levesben úsztál, a végén azt hiszed, hogy sárgarépa vagy, de mi van, ha nem?
Amikor ilyen dolgok vesznek körül, az történik, hogy egy másik választást kell meghoznod magadért, hogy letisztázd, hogy valójában mi a valóságod, mi az a választás, ami elérhető számodra és hogy könnyítheted meg magadnak.

A legtöbbünknek határozott elképzelése van a környezetéről, a világunkról. Megítéljük a minket körülvevő világot, mindent ami történik velünk, körülöttünk, véleményt alkotunk magunkról és másokról. Címkéket aggatunk a dolgokra, jó, rossz, túl kevés, túl sok, túl könnyű, túl nehéz…

Van, hogy érzed, hogy ott állsz egy ajtó előtt… Hívogat ami mögötte van, de nem lépsz át, mert… (Ide jöhetnek a kifogások.) Mi ez? Félelem, megfelelési kényszer? Félsz, hogy amit eddig ismertél eltűnik, félsz, hogy nem értenek majd meg, elveszítesz valakit vagy hogy rosszá tesznek, nem értenének meg? És amúgyis teljesen irracionális?

Én minden nap megkérdőjelezem az Access Consciousnesst. Minden alkalommal, amikor használom az egyik eszközét, van egy hang a fejemben, ami azt mondja: „Ez túl könnyű, hogy igaz legyen.” Minden alkalommal, amikor a „szekta” szó felmerül, előfordul, hogy az egyik humorista barátom azzal csúfol, hogy „szektás lettem”, vagy amikor kijön egy cikk, ami biztosan álltja, hogy az Access egy szekta – én megkérdőjelezem.