A legtöbbünknek határozott elképzelése van a környezetéről, a világunkról. Megítéljük a minket körülvevő világot, mindent ami történik velünk, körülöttünk, véleményt alkotunk magunkról és másokról. Címkéket aggatunk a dolgokra, jó, rossz, túl kevés, túl sok, túl könnyű, túl nehéz…

Minden, amit a múltban tapasztaltunk, gondoltunk, éreztünk hatással van a jelenünkre. Ezen ingerek rögzülnek a testünkben és későbbi döntéseinkben is szerepet játszanak. Ezek adják a fix nézőpontjaink, ítéleteink alapját, melyek nagy része nem is a miénk, egyszerűen csak a környezetünktől vettünk át.

Ezek az ítéletek, nézőpontok amik bennünk vannak, tényleg a valóságunk részei? Vagy tényleg a valóságunkat tükrözik?

Ha jobban megfigyeljük a kisgyermekeket akkor láthatjuk, hogy ők képesek feltétel nélkül örülni, boldognak lenni. Aztán idővel a nevelésük során ők is “megfertőződnek” az ítéletekkel és szüleik nézőpontjaival. Természetesen minden szülő igyekszik a lehető legjobbat adni magából, azonban már ők is így nevelkedtek, ezek a szemléletmódok lettek természetesek számukra.

Gyermekként még minden lehetséges, azt gondoljuk, hogy űrhajósok, szuperhősök, balerinák, királylányok leszünk… Aztán felnőtt korunkra számos gát, (ön)korlátozó nézőpont, hiedelem alakul ki bennünk, melyek nagy része tudattalanul irányít minket a mindennapokban. Azt hisszük, hogy:

• Nem vagyunk elég jók/ügyesek/tehetségesek.
• Nem vagyunk elég szépek, csinosak.
• Nincs időnk semmire.
• Nincs elég pénzünk.
• Nem vagyunk elég szerethetőek.
• Túl öregek vagyunk hozzá, hogy megvalósítsuk amire vágyunk.
• És egyébként sem sikerülne…

Hányszor voltak ilyen és ehhez hasonló gondolataid?  Ha bármelyikre is volt már példa, akkor Benned is önkorlátozó hiedelmek működnek.

De mi van akkor, ha a realitás, a Te valóságod tulajdonképpen nem is ez? Megkérdőjeleznéd amit eddig hittél?

Gyermekkorunkban az alap programunk az öröm volt, minden könnyű és vidám. Nézőpontok nélkül létezünk. Mi van akkor, ha ez a természetes állapotunk? Hová tűnik és felnőttként sokan miért csak keresik a boldogságot?

Mi van akkor, ha például a szomorúság is csak egy választás, amit a programjaink által hozunk az életünkbe? Mi van akkor, ha választásként át tudjuk alakítani? Egyszerűen csak mást kell választani…

A berögzült, tanult elképzelések miatt nem látjuk meg az új lehetőségeket, hogy másképp is lehet. Ugyanazokat a hibákat követjük el újra és újra mind a párkapcsolatunkban, a pénzügyeinkben, vagy az élet egyéb területein is. Sablonok irányítanak, és sokszor észre sem vesszük. A sok átvett minta, amik szerint élünk, nem működik számunkra. A fix nézőpontok pedig meggátolják, hogy meglássuk azt, ami nem passzol hozzájuk, ami nem illik bele a képbe…

A nézőpontod teremti a valóságodat, nem a valóságod a nézőpontodat. 

Mit tehetünk tehát akkor, ha ezentúl mást szeretnénk teremteni az életünkben?

Minél többször ismételgetünk valamit, az meggyőződéssé válik és egyre többször jelenik meg, hiszen már csak azt fogjuk észrevenni. Azt hisszük tényleg az a realitás.

Ha új dolgokat szeretnénk az életünkbe, meg kell változtatnunk azt, ahogy a világot látjuk, amit gondolunk magunkról vagy a környezetünkről. Ha nézőpontok, ítéletek nélkül létezünk, bármi lehetséges lesz.

Próbáld ki, hogy amikor felmerül benned egy érzés vagy egy gondolat, akkor felteszed a kérdést: Kihez tartozik? 

Ha csak egy kicsit is könnyebbé válik, akkor nem a tiéd. Ha megszabadulsz a másoktól átvett nézőpontoktól, új dolgok válnak lehetségessé számodra. Itt az idő, hogy egy egészen új valóságot teremts magadnak?

Próbáld ki az Érdekes nézőpont eszközt is.

Mi más lehetséges most, ami eddig nem volt az?