​1. A múltad releváns

A múltadból működsz? Sokunknak tanították azt, hogy a múltbéli tapasztalataink összessége vagyunk. Ha ezt igaznak és valósnak vesszük, akkor képtelenek leszünk olyat teremteni, ami nem illik a múltunkhoz. Ha olyan családból származol, ahol az etnikai vagy vallási hátteret értékelik, akkor nehezen fogod megérteni, mi az igaz számodra ezen hiedelmeken és értékeken túl.

Mi lenne, ha bármit teremthetnél és bármi lehetnél, amit csak választasz, tekintet nélkül a múltadra? Mennyire lenne örömteli és kiterjesztő? Egy nagyszerű gyakorlat, ha érdekel, hogyan juss túl a múltadon, az, ha utazol, vagy számodra ismeretlen helyekre mész, és valaki teljesen másnak tetteted magad. Ha egy olasz katolikus családból származol az USA keleti partjáról, választhatod, hogy kaliforniai, vagy akár ausztrál ateista vagy (és nem kell akcentusodnak lenni, mert Iowa-ban tanulsz). Mennyi szórakozásod és szabadságod lehet, ha hajlandó vagy megváltoztatni a múltadat, akár csak ideiglenesen? Mit fedezhetsz fel önmagadból?

2. Szerepeket és identitásokat kaptál

Amíg technikailag anya vagy apa, vagy valakinek a lánya, fia, unokaöccse vagy, valójában ez az, aki vagy, vagy sokkal több vagy ennél? A karriereddel azonosítod magadat? Ügyvéd vagyok, ács vagy feleség?

Mi van, ha ezek csak szerepek, amiket akkor játszol, ha kell, de tudatában vagy, hogy egyiknek sem kell meghatároznia téged. Minden alkalommal, amikor rákattanunk egy személyazonosságra, amivel meghatározzuk magunkat, hatalmas korlátokat állítunk magunknak. Részben ez adja a nehézséget sok embernek a nyugdíjba vonuláskor, váláskor, vagy amikor a gyerekek kiröppennek a fészekből. Ha abban hiszel, hogy az vagy, amit teszel, akkor el kell veszítened egy darabot magadból, amikor változnak a körülményeid. Mi van, ha valójában egy végtelen lény vagy, aki bármikor megváltozhat, és ténylegesen újrateremtheti magát, ha hajlandó rá és választja? Ez rémisztően hangozhat, de mennyivel lenne könnyebb az életed, ha játszanád a választott szerepeidet, és nem azok határoznának meg téged?

3. Mindig konzultálj szakértőkkel, és kövesd a tanácsaikat

Mi lenne, ha tudhatnád, mi igaz számodra, azon túl, amit bárki mondott neked? Miért tudna egy idegen többet rólad, mint te magad? Ez nem olyan, mint amikor az autódat vagy a számítógépedet megjavíttatod, amikor szükséges, vagy amikor elmész az orvoshoz, amikor beteg vagy. Ez az, amikor becsekkolsz arra, amit igaznak tudsz, és nem teszed mások válaszait helyesebbé vagy értékesebbé, mint a saját éberségedet. Megtagadjuk magunkat és gyakran kerülünk bajba, ha abszolút igazságként és végszóként vesszük egy orvos, ügyvéd, terapeuta, dietetikus vagy idősebb véleményét, anélkül, hogy kérdeznénk. Miért varrnád a tested nyakába ezt a fajta egészségügyi vagy orvosi rendszert, mert valaki azt mondta neked, hogy ez az, amire szükséged van?

Mi lenne, ha hajlandó lennél belépni abba, amit igaznak tudsz a magad számára és mindenki más válaszairól úgy beszélnél, hogy nem tulajdonítasz nekik jelentőséget?

Sokan szenvednek szükségtelenül, amikor nem kérdeznek és nem ismerik el, amit igaznak tudnak saját maguknak. A veszteségek származhatnak ellenőrizetlen pénzügyi befektetésekből, megkérdőjelezetlen orvosi diagnózisokból és eljárásokból, és számos más területről, ahol automatikusan valaki mást teszünk meg szakértőnek és vakon követjük a tanácsait.

Sokan fejezik ki aggodalmukat afelől, hogy nem tudják, ténylegesen mi az igaz nekik. Érvénytelenítették gyerekkorodban a tudásodat? Mondták, hogy nem tudhatsz valamit, amit tudtál, vagy rossz voltál, mert tudtál és beszéltél arról, amit tudtál és amiről beszéltél? Sokan tudtuk, hogy mi az igaz számunkra, de kinevelték, kiverték belőlünk vagy nevetségessé tették. Mi lenne, ha visszakövetelnéd ezt a kapacitásodat? Ha ahelyett, hogy mindig mások hatásaként létezel, visszaszereznéd a belső tudásodat és bíznál benne, amikor nehéz dolgokkal kell szembenézned? Milyen lenne az életed, ha senkit nem tennél többé az életed szakértőjévé?

4. Felelős vagy azért, hogy mások szükségleteit kielégítsd

Életednek mekkora részét töltöd azzal, hogy mások szükségleteivel foglalkozol? Előfordulhat, hogy az életcéloddá tetted?

Milyen lenne az életed, ha feladnád? Önzőnek és nemtörődömnek kellene ítélned magadat? Mi van, ha az, hogy nemet mondasz mások igényeire, hozzájárulás minden résztvevőnek? Mi van, ha ez azt teremti mindenkinek, hogy választhatnak és még őszintébbek lesznek magukkal?

Legtöbbünket arra kondicionáltak, hogy kielégítsük mások igényeit. Azt tanították, hogy ez a helyes és kedves dolog, amit tenni tudunk, és hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a másik személy szükségletei igaziak és érvényesek.

Ez tényleg igaz számodra? Tudsz-e az életedben olyan emberekről, akik feltételezik, hogy ott leszel, hogy teljesíthesd az igényeiket? Itt van néhány gyakran megfogalmazott szükséglet: “Szeretném, ha elmennél nekem a boltba.”, “Szeretném, ha érzelmileg elérhetőbb lennél.”, “Szeretném, ha abbahagynád az ivást.”, “Szeretném, ha viselkednél.”, “Szeretném, ha gyakrabban hívnál, látogatnál meg.”. Mi ezekben a közös? Az, hogy valójában a személy, akinek szüksége van valamire, az az önző és a nemtörődöm! Arra kér egy másik személyt, hogy tisztelje azt, amiről ő eldöntötte, hogy fontos (őmaga), tekintet nélkül a partnere hajlandóságára, választásaira vagy vágyaira.

Nézzük meg ezt egy példával. Sok nő kéri arra a férfi párját, hogy legyen “érzelmileg elérhetőbb”. Ebben hol van a másik ember megbecsülése? Ez valójában egy követelés a másik felé, hogy hajlítsa, görbítse, összefűzze magát valamibe, ami nem ő, azért, hogy az első személy ki legyen elégítve olyan módon, ahogy azt eldöntötte, hogy szükséges a jóllétéhez. Hol van itt a megengedés? Ez nem azt jelenti, hogy nem kérhetjük azt, ami nekünk működik, és, ha egy személynek rengeteg érzelmi interakcióra van szüksége, választhatja azt, hogy tovább megy egy másik személyhez.

Nagy különbség van aközött, hogy azt kéred, ami neked működik, és aközött, hogy mástól várod el, hogy megadja azt neked, valamint, hogy felelőssé teszed őt a saját jóllétedért.

Amikor más valaki szükségleteit valódiként vesszük érvényesnek, hatalmat adunk nekik magunk fölött. Sok ember arra használja a szükségleteit, hogy manipuláljon és kontrolláljon másokat.
Sok variáció van erre, beleértve az olyasmiket, mint hogy: “ha szeretsz, megteszed ezt nekem”, vagy “olyan sokat dolgozom (túl nagy a nyomás rajtam, depressziós vagyok, stb.), segítened kell nekem azzal, hogy ezt megteszed nekem.”
Van egy ellentmondás az “igazi szükséglet” létében. Az igazi szükséglet nem az, hogy megkérünk valakit, hogy megváltozzon értünk. Inkább olyan körülmény, ahol, ha bizonyos módon viselkedek, az nagy változást hozhat létre, és ahol a tett igazán kívánt. Autós balesettel vagy tűzzel találkozni és segíteni valakinek, aki csapdába esett, példa az igazi szükségre. A gyerekeknek van igazi szükségük a gondoskodásra, interakcióra, gyengédségre, úgy mint alap élelmiszerekre, ruhára, menedékre és nem bántalmazó környezetre.

Az igazi szükséglet nem az, hogy manipulálunk és leuralunk másokat. Ott van, ahol a személy igazán megkívánja a cselekvésünket vagy közbelépésünket. Ez nagyon különbözik attól, hogy megkérsz valakit, hogy tegyen meg számodra valamit, amiről nincs meg a joga, hogy feltételezze, hogy azt kielégíteni a te feladatod, és/vagy, hogy ez a feltételezés valami, amit magáért megtehet. A legtöbb dolog, amit “szükségnek” hívunk, az valójában csak egy kitalálmány. Van egy régi mondás, miszerint: “A szegényes tervezésed nekem nem jelent válságot.”

Természetesen mindig választhatod azt, hogy eleget teszel bizonyos szükségleteknek. Jelenthet neked örömet, ha elugrasz valakinek a boltba, és választhatod azt is, hogy segítesz gondoskodni valakiről, aki nagyon beteg. A lényeg, hogy választás legyen.

Ha azt választod, hogy nem foglalkozol más emberek szükségleteivel, valószínűleg ellenállással fogsz találkozni. Az emberek szeretik azt gondolni, hogy mások a lekötelezettjeik, de a lényeg, hogy nem vagy az! Az életed, energiád és időd mekkora részét szabadíthatnád fel, ha hajlandó lennél feladni, hogy mások szükségleteit elégítsd ki?

Az, ha kiszolgálod mások igényeit, nagyrészt következtetések és feltételezések eredménye. Tényleg vegetáriánus étterembe kell menned, mert a sógorod a múlt héten vegán lett? A családnak kötelező együtt buliznia? Vannak más lehetőségek is? A kérdezés ki tudja nyitni a lehetőségek ajtajait.

Ha már egyszer megláttuk, hogy a szükségletek kitalálmányok, sokkal könnyebb lesz választani, hogy teljesíted a másik kérését vagy sem. Jusson eszedbe, azért vagy itt, hogy az a nagyszerűség legyél, aki vagy, és nem azért, hogy másokért élj.

5. A következetesség erény 

Érezted már magadat nyomás alatt azért, hogy következetes légy? Célozgattak már mások arra, hogy a munka, a barátok, a lakhelyek és a szerelmek gyakori váltása az éretlenség jele? Próbáltál már következetes lenni, amiből csak az lett, hogy frusztrált lettél a nem működő házasságod miatt, vagy a munka miatt, ami dögunalmas volt számodra?

A következetesség semminek nem a mértéke, kivéve talán a képzelet hiányának. Az élet folyton változik, és új lehetőségekkel ajándékoz meg bennünket. Miért ne használnád ezt előnyödre? Vegyünk néhány egyszerű példát. Tegyük fel: egy gyerek csak 3 féle színnel kezd el játszani: pirossal, zölddel és kékkel. Készít húsz darab rajzot velük. Hirtelen felfedezi, hogy létezik lila, türkiz, narancssárga, citromsárga, és még sok más szín is, és ezeket is bevonja a rajzolásba.

El tudsz képzelni olyan szülőt vagy kultúrát, amelyik azt mondja: “Hogy mersz ilyen következetlen lenni?! Mostantól megint csak pirosat, zöldet és kéket használhatsz!”? Tapasztaltál meg már valaha is ilyet az életedben?

Az igazi indok, amiért az emberek megkövetelik a következetességet másoktól az, hogy azok ezáltal kontrollálhatóvá válnak és könnyen dobozba tehetőek, szépen felcímkézve és elfelejtve.

A legtöbb ember robotpilótába módban működik, így a másokkal kapcsolatos következetesség lehetővé teszi számukra, hogy ne kelljen jelen lenniük és azzal foglalkozniuk, ami éppen van. A következetesség magával vonja azt az elképzelést is, hogy egy érett egyénnek van egy stabil személyisége, más szavakkal, az érett személy az, aki megállt a fejlődésben és a változásban. Nem cseng ez egybe egy kicsit a halállal? El tudod képzelni magadról, hogy megállsz a fejlődésben és a változásban?

A következetesség lehet valami olyan, amit értékelünk a számítógépeinkben és a porszívóinkban, de semmi köze nincs valakihez, aki ténylegesen él. Hajlandó lennél több következetlenséget hozzáadni az életedhez?

​

Folytatás: https://legyenkonnyu.hu/10-felreertes-ami-megvaltoztathatja-az-eleted-2

Forrás: https://access-consciousness-blog.com/2015/01/ten-misconceptions-that-can-change-your-life/

fordította: Szecskó Emese